Kedves Olvasó!
Egy kis bemutatkozás: Marcinak hívnak, zenei pályafutásom a zeneóvodában kezdődött Keszthelyen, majd ugyanitt, a zeneiskolában folytatódott. A középiskolás éveimet Balatonbogláron töltöttem, ezek első felében hanyagoltam a zenét, ugyanis a gordonka, amin évekig tanultam, nem annyira indított be, ahogy akkoriban más hangszerek sem. A kollégiumba való jelentkezéskor mindenkinek ki kellett töltenie egy kérdőívet, ahol rákérdeztek az diákok "előképzettségére", hogy a kollégiumi nevelők (tanárok) jó pedagógusokként célirányos, személyre szabott készségfejlesztést tudjanak adni a diákoknak. Na ez nagyon hivatalosan hangzik, és meg is volt a szigor és az elvárások, de persze aki nem akarta, hogy segítsenek neki, az -így utólag kijelenthetem, hogy- magára vethet. A kollégiumnak volt egy nagyon jól felszerelt "zeneszobája", ahova csak azok léphettek be, akiknek engedélye volt rá, amit úgy érhetek el, hogy vagy tanultak már hangszeren, vagy hajlandóságot éreztek valamilyen hangszer elsajátítására. A kollégiumnak zenekara is volt, hát mit mondjak, nem az én zenémet játszották.. Börtön ablakában szintipopp.. Egyszer az Igazgató Úr megkeresett, hogy volna-e kedvem beszállni basszusgitárosként a zenekarba. Nem repestem az örömtől, ugyanis a zenekar tagjai jó pár évvel idősebbek voltak nálam és ahogy az lenni szokott, keményen oda-oda szólogattak a kisebbeknek. Nemet mondtam erre a csodálatos lehetőségre, de elkezdtem agyalni, hogy azért milyen jó lenne egy zenekar. Így jött az ötlet a szobatársaimmal, hogy alapítsunk zenekart. Le is mentünk az Igazgató Úrhoz, hogy milyen jó ötletünk támadt, és Ő bizalmat szavazott nekünk. A zenekarban eleinte basszusgitárosként tevékenykedtem, a nulláról indultam, ahogy a dobosunk is. A gitárosunk már látott gitárt, de azért nem volt egy Petrucci. Punk zenét játszottunk, mindent átírtunk punkra, még a Börtön ablakában-t is! :D Nem öltözködtünk pankként és nem is viselkedtünk úgy, csak szerettünk "zúzni".
Ismerkedés a cuccokkal:
Dob: Pearl dobszerkó (piros), gyári Pearl bőrökkel, fa pergővel, egy Paiste crash/ride és egy lábcin. A dobtestek dimenzióira nem emlékszem, de valahol a fúziós és a "normál" méret között lehetett félúton. Minden igényt kielégítő motyó ez, még akár egy komoly zenekar számára is.
Gitárerősítők: Mivel Igazgató Úr mindenből a legjobbat szerette volna a diákjainak és a mai napig nagy zene rajongó (korábban gitározott is), persze, hogy Marshall erősítőket választott.
Egészen pontosan egy Marshall Valvestate 8080 volt az első cucc.
Ez egy komoly kis erősítő, 80W-os, csöves előfokkal rendelkezik (1db 12AX7/ECC83), a végfok pedig tranzisztoros, a 8080-as verzó egy hangszórós, 12"-os Celestion lökő van benne, de létezik fej-láda kivitelben és 2x12-es kombó verzióban is. Kellően hangos, bármilyen körülmények között megállja a helyét és az akkori "igényeimet" (értsd: ha nem lennék teljesen hangzásmániás, akkor a mai napig teljesen elégedett lennék egy ilyen erősítővel, de közben szíven talált a Fender sound, de erről majd máskor.) teljes mértékben kielégítette az egy tiszta/normal csatorna és a boost avagy drive csatorna, melyek között lábkapcsolóval választhatunk, és a szintén lábkapcsolható reverb. Azóta egy barátomnak volt egy ugyanilyen erősítője, de abban nagyot kellett csalódnom, mivel valószínűleg egy újabb, gagyibb alkatrészekből megépített darab lehetett, vagy csak az idő előrehaladtával megszépülnek a régi dolgok, nem tudom. Amennyire emlékszem, a kollégiumi erősítő tiszta hangja teljesen használható, részletgazdag, tiszta volt, talán kicsit mélyszegény, vagy a magasai voltak karcosabbak, nem tudom, de első erősítő élménynek abszolút megfelelő. A torzított csatornája szépen szabályozható volt a crunch overdrive-tól egészen az A-ra hangolt Korn metálig, ugyanis a zenekarunk végül a melegítős metálzenénél kötött ki. Talán azt is mondhatnám, hogy ami igazán jól áll ennek az erősítőnek, az bizony a minimum D-re vagy C-re történő hangolás mellett megvalósított ZÚZÁS! Ami nagy hátránya, az a Marshall-osan visszafogott rugós reverb (zengető). Ezt úgy kell érteni, hogy ha maximumra ki van tekerve a reverb, akkor is alig lehet észrevenni, hogy történt valami. Megmondom őszintén, hogy sokáig nem is tudtuk kitalálni, hogy mi is az a reverb, ugyanis kapcsolgattuk a lábkapcsolóval és alig történt valami. Aztán rájöttünk, hogy csak jobb az kikapcsolva, mert torzított riffeknél nagyon maszatolt. Egyébként található még az erősítőben egy effect loop, ami arra hivatott, hogy az előfok és a végfok közé lehet bebiggyeszteni az effekteket, de ennek nem nagy hasznát vettük, ugyanis bő egy évig nem használtunk effekteket, utána pedig az első "komoly" multieffektemet, egy Digitech RP100-ast próbáltam meg bekötni az effect loopba, de abszolút dinamikagyilkolás történt, szóval inkább a gitár-effekt-input utat választottam. Azóta volt pár erősítőm, de jól működő effect loopot még nem láttam. Mondjuk lehet, hogy a bekötött effekt sokat számít, de mivel analog pedál mániás lettem, komolyabb modellezős multiba nem ruháztam. Szummázva sokoldalúan használható, kicsit mélyszegény, de szép hangú erősítő, a "csöves" feelinget egyáltalán nem hozza, de a maga kb. 50.000 Ft-os használtpiaci árával nem is várható el tőle. Amiről nem szóltam, az az igen hasznos master volume poti, amivel akármekkora gain (torzítás) mellett leszabályozható a kimeneti hangerő. Ez elég sok marshall erősítőn megtalálható, viszont pl.: a Fendereken annál kevésbé. Visszatérve a VS8080-ra, tudtommal ezt a típust már nem gyártják, a felváltására kifejlesztett teljesen tranzisztoros MG széria nevetségesen rossz a VS kombókhoz képest, viszont az AVT-k nem rosszak, viszont azokkal csak futólag találkoztam!
A második erősítő a Valvestate széria 20W-os VS8020-as kombócskája volt.
Ezt az erősítőt alapvetően otthoni gyakorlásra fejleszthették ki, amiről a mindössze 20 tranzisztoros Watt teljesítménye árulkodik is. Elvileg ez az erősítő is előfokcsöves, de ennek semmi jele a hangban. Itt is megtalálható a két csatorna, és az ezek között kapcsolást biztosító footswitch bemenet, de ebbe a konstrukcióba a reverb már nem fért bele, és a csatornák is egyszerűsítve lettek. A clean csatorna Gain, Bass, Treble; a torzított csatorna pedig Gain, Contour, Presence és Volume potikat kapott, és itt is megtalálható a Master poti, aminek sok értelme ez esetben szerintem nincs. Erről az erősítőről a nagy testvérrel ellentétben kevés jót mondhatok. A tiszta csatornája maszatos, modoros, orros dobozkahang, ami hamar betorzul, amolyan csúnya éles, tranzisztoros módon, a torzítottja pedig egy vékony, számomra gagyi, de keménykedni akaró dobozhang. A dobozhang egyébként érdekes, mivel nyitott a láda, de valahogy annyi közepe van az erősítőnek, hogy számomra használhatatlan, de cáfoljon rá nyugodtan, aki elégedett használója egy ilyen vasnak. Egyébként 10"-os Celestion hangszóróval szerelték ezt az erősítőt, de természetesen a G-szériából, tehát nem egy méltán híres Greenback/Goldback/Blackback hangszóró feszít ezekben. A 10"-nak egyébként megvan a maga karaktere, amolyan kopogós, hirtelen hang formájában, de azért egy Fender Princeton reverb mégis meg tud szólalni természetesen egy 10"-os Jensen hangszóróból.. Persze itt van kb. 400.000Ft és 6 cső differenciál a két erősítő között, szóval hagyjuk is. Erről majd később. Nem is ejtenék túl sok szót erről az erősítőről, nekem nem jött be, de biztosan lesz olyan olvasó, aki elégedett vele. Árban én 15-20.000 Ft közé sorolnám használtan.
A harmadik Marshall csoda a 60W-os tranzisztoros Bass 60 basszuserősítő.
Ezt az erősítőt nagyon de nagyon szerettem! Hihetetlenül jól kitalált cucc! Egyszerű, de nagyszerű. 15"-os hangszóró van benne, zárt a hátulja, ám ahogy a képen is látható, két lyuk van a hangszóró mellett. Ezekre azért van szükség, hogy a nagy felületű 15"-os hangszóró által keltett légnyomás távozni tudjon. Az erősítő mindössze 60W-os, de nekünk ez bőven elég volt. (A mostani basszerosunk 250W-os GK-t használ 4x10-es ládával, és néha ez is kevésnek bizonyul.. Süketülünk!) Egy régi Hohner jazzbass kópiával hajtottuk, és nagyon szépen természetesen megszólalt. Ami különösen nagy erénye, az a jól megkonstruált EQ szekció, ahol nem a sima Low, Mid, High (esetleg pluszban Mid-low, Mid-high) potikkal találkozunk, hanem Hz-ekre van bontva a frekvencia tartomány, amiben mozog az előfok EQ-ja. Megvolt az alja, a közepe és a teteje is, utóbbi olyan szinten, hogy amikor Korn-okat játszottunk, simán hozta az erősítő a sub-okat és a Fieldy-s kattogást is (tweeter nélkül!!). Ha pedig úgy tetszett, nagyon élesen ki lehetett vele vágni a magasakat és a mélyeket is. Az erősítő nem haldoklott nagyobb hangerőnél sem, nem volt az a -sok basszus cuccnál tapasztalható- bereccsenés, torzulás amikor erősebbet penget az ember, szóval vagy valami ügyes limiter áramkör volt belecsempészve, vagy szépen túl volt méretezve a végfok-hangszóró párosítás. Persze csutkára soha nem tekertük ki, nem is kellett. Ha valaki találkozik ezzel az erősítővel, mindenképp érdemes kipróbálni, én legalábbis basszeros időimben tényleg nagyon szerettem. Szerintem a reális használt piaci értéke 50-60.000 Ft.
Zárásként: Minden, ami elromolhat, az el is romlik, szóval ha használtan vásároljuk meg a kiszemelt erősítőt, mindig alaposnak és körültekintőnek kell lennünk! Lehet, hogy elsőre fel sem tűnik egy hangszóró "súgás" vagy "zizgés", ami azt is jelentheti, hogy vagy már leégett a hangszóró, vagy nemsokára le fog égni; vagy egy halk brumm, ami a hálózati trafó hibáját (vagy jobb esetben a villamos hálózat 50Hz-es búgását) jelenti, de egyik sem egészséges. Sok a kontár, így sok a buherált cucc is a piacon, szóval mindenképp csak olyat vásároljunk, amiben eredeti a trafó és a hangszóró. Ha a többi nem stimmel, az nem olyan nagy probléma, különböző zenész fórumokon találhattok megfelelő szakikat, vagy ha írtok, én is tudok adni olyan kontaktot, ahol már vagy 6 éve szervizeltetem az erősítőimet, effektjeimet.
Ez az első blogbejegyzésem, szóval bloggerként meglehetősen zöldfülű vagyok. Várom a hozzászólásokat, észrevételeket!
M.
